Kinek és miért írom e sorokat? Talán mégiscsak önmagamnak. Hiszen, évekig szent helyen tartózkodva, mindössze kétszer voltam felismerve én, emberek által, Isten akaratából, akiknek Lelke szabad volt az elme rabságából. Az emberi elme ― az akadály köve, sőt, inkább egy egész szikla, amely a Lélek előtt áll. Nem lehet megkerülni, átugrani. Felfelé mászni a hegyes köveken, körmöket vérig szakítva és visszazuhanva a csúszós elme édes párkányairól, és újra felállni, szellemi erőt gyűjtve, újra mászni… Nem mindenki számára adatott meg. Hiszen a szikla lábánál annyira szép, otthonos, édes és meleg. És a kopott nadrágtól eredő elme, minden illúziót megteremt, amire csak vágysz. Te csak kívánj! Kívánd a földi szerelmet égő tűzhellyel, gyerekeket a faj fenntartására, gazdagságot, dicsőséget ― mindegy mit. Csak kívánj! Kívánj, kívánj, és minden megadatik. Egyik vagy egy másik illúzióban, nem számít, csak kívánj! Kívánj! Kívánd a földit… 

   «De hisz ez olyan nehéz!» ― kiáltják sokan. Nem, nem nehéz. Sokszor öltöttem ruhát. Bottal jártam a végtelen úton, csak azzal táplálva a testet, amit leltem. Voltam király is, sokáig uralkodtam számtalan népen. De a ruhám minden egyes alkalommal szorított, nyomott, és zavart élni. Reszketett a félelemtől, betegeskedett, és mint mindenkinél, eleinte sokat akart, amíg meg nem szelídítettem. Az a vadállat, amelyből minden ruhát szőttek, csak a gazdájától ― a Lélektől fél. De sok Lélek jobban fél a vadállatnál, attól a Lélektől, amely zavarja élni őket, úgy, mint engem zavar élni a ruhám. Az ilyen embereket, nem értem én. Lecserélni az Örökkévalóságot egy röpke pillanatért? Mi értelme van ennek? Szenvedni a fenevad bőrének ölelésében, a nadrágot szolgálni, amely napról napra kopik. És ez lenne az élet? Az élet végtelen! Nincs benne szenvedés, nem szakad el, mert lehetetlen elkoptatni a Lelket. A ruhának nincs Otthona, csak egy kamra, ahol ideiglenesen tárolják. Csak a Léleknek van igazi Otthona! És éppen a Lélek az, amely oda törekszik, ahol az Örökkévalóság van, és megteremti ezt az Otthon-érzését, amelyet az ember egész élete során keres.